„Álmodtam egy világot és meg is valósítottam, mert nézőpontot váltottam.”
Mindig is erős igazságérzetem volt. Gyermekként, ha valaki igazságtalan volt, ha vita tört ki a környezetemben, én ott voltam nyakig benne. Nem kerestem a konfliktust, de ha jött, akkor beleálltam. Akkoriban úgy gondoltam: csak az számít, hogy ki a győztes. Hogy kinek van igaza. És ha nekem, akkor az a vita meg is oldódott és le van zárva.
Ez sokáig működött. Az általam vélt igazságért, igazamért való kiállás egyfajta belső elégtételt adott. Sőt, talán ez is vezetett oda, hogy jogász lettem. Mert hol máshol, ha nem a bíróságon lehet végleg pontot tenni egy vitás ügy végére, ha máshogyan nem megy? Nagyon leegyszerűsítettem és a helyzetetek egy idő után kizárólag igen vagy nem vonatkozásában, feketén és fehéren láttam.
Aztán jött az élet. Házasság, válás közös gyermekekkel. Házasság, válás közös gyermek nélkül. Majd újra házasság és mozaikcsalád 5 gyermekkel immár hosszú évek óta.
Én is így jártam. Hiába volt igazam, hiába tudtam, mit ír adott esetben a törvény a kapcsolataimban újra és újra visszatértek a vitás helyzetek, konfliktusok. Egy idő után már nem az igazságérzet hajtott, hanem a valódi kérdés az lett: mi az, ami tényleg működhet ezekben a helyzetekben?
Ez volt az a pont, amikor elkezdtem másképp tekinteni a konfliktusokra. Rájöttem, hogy nem mindig megoldani kell őket, hanem először megérteni. A megértés nem egyenlő az egyetértéssel. A másikat nem legyőzni szükséges vagy kell, hanem először meghallani. És nem szükséges mindig harcolni. Néha elég, ha hátrébb tudunk eggyel lépni és a másikat meg tudjuk hallani. Azért fontos a "hallani" először és nem a rögtön meghallgatni, mert már az is nagy lépés, ha egy feszültséggel teli helyzetben egy pont után képesek vagyunk csendben maradni. Ez a nézőpontváltás első lépcsőfoka. Hogy meg szeretném hallani a másikat. Fontos kiemelnem, hogy ez nemcsak a másik, hanem önmagunk tiszteletét is jelenti egyben. De ez nem megy mindig egyedül. A saját belső erőforrásaink mozgósítására, hogy adott esetben képesek legyünk a meghallásra és a meghallgatásra is szükségünk lehet valakire, aki segít tisztábban látni.
Ez a felismerés vezetett el a mediációhoz. Egy olyan szemlélethez, amelyben a vita, konfliktus, feszültséggel és döntésekkel teli helyzetek nem csaták és háború tere, hanem lehetőség. Lehetőség a változásra,változtatásra és fejlődésre. Amelyben nem az a cél, hogy ki győz, hanem hogy mi az, ami előre visz. Ami által önmagunk is fejlődhetünk és általa a kapcsolataink és életünk minősége is.
Ezért döntöttem úgy, hogy a jogi pályám mellé újra beülök az iskolapadba, és elvégzem az ELTE általános és családügyi mediáció szakképzését. Ma már hivatalosan is szerepelek az Igazságügyi Minisztérium közvetítői (mediátori) névjegyzékében, de ennél talán még fontosabb, hogy közben rengeteg emberi történetet láttam, hallottam, és sokféle élethelyzetben nemcsak segítettem, de önmagam meg is éltem.
Hiszem, hogy éppen ez az összetett tapasztalat a jogi tudás, a mediátori képzettség és a személyes életút adja meg azt a hitelességet, amelyre ügyfeleim támaszkodhatnak.
Mediátorként nemcsak közvetítek kettő vagy több fél között. A célom az, hogy segítsek megtalálni azt a nézőpontot, ahonnan a konfliktus már nem megoldhatatlannak tűnik. Hiszek abban, hogy minden helyzetben van előrelépés és sokkal több választási lehetőség, mint amit el tudunk képzelni. Néha csak kell egy külső szem, hogy rá is lássunk.
Azt is tapasztalom, hogy sokszor nem az a valódi probléma, amit elsőre gondolunk. Ha sikerül eltávolodni a vélt, saját igazságunktól és helyette párbeszédet kezdeményezni, akkor olyan belső erőforrásokat tudunk mozgósítani, amikről talán nem is tudtunk korábban, hogy bennünk van, létezik.
Ez az én küldetésem. Hogy ebben segítsek. Nem ítélkezem. Nem oldom meg Ön helyett. De elkísérem azon az úton, ahol együtt és másképp nézhet, nézhetnek a problémára, döntési helyzetekre, feszültséggel teli konfliktusokra és együtt találhassanak kiutat is belőle. Segítségemmel kívülről is ráláthatnak a saját életükre és támogatást kapnak abban, hogy megtalálják azt az utat, megoldást, ami a legmegfelelőbb az élethelyzetükre.
drholly – a márkám, a hivatásom.
Mottóm: Megoldás, kompromisszumok nélkül
Mert minden konfliktus hordoz magában lehetőséget a fejlődésre, változtatásra, változásra. A közös munka során pedig segítek abban, hogy ezt a lehetőséget valódi, előre vivő megoldássá formálhassák!
Mediációs területek
„Álmodtam egy világot és meg is valósítottam, mert nézőpontot váltottam.”
Mindig is erős igazságérzetem volt. Gyermekként, ha valaki igazságtalan volt, ha vita tört ki a környezetemben, én ott voltam nyakig benne. Nem kerestem a konfliktust, de ha jött, akkor beleálltam. Akkoriban úgy gondoltam: csak az számít, hogy ki a győztes. Hogy kinek van igaza. És ha nekem, akkor az a vita meg is oldódott és le van zárva.
Ez sokáig működött. Az általam vélt igazságért, igazamért való kiállás egyfajta belső elégtételt adott. Sőt, talán ez is vezetett oda, hogy jogász lettem. Mert hol máshol, ha nem a bíróságon lehet végleg pontot tenni egy vitás ügy végére, ha máshogyan nem megy? Nagyon leegyszerűsítettem és a helyzetetek egy idő után kizárólag igen vagy nem vonatkozásában, feketén és fehéren láttam.
Aztán jött az élet. Házasság, válás közös gyermekekkel. Házasság, válás közös gyermek nélkül. Majd újra házasság és mozaikcsalád 5 gyermekkel immár hosszú évek óta.
Én is így jártam. Hiába volt igazam, hiába tudtam, mit ír adott esetben a törvény a kapcsolataimban újra és újra visszatértek a vitás helyzetek, konfliktusok. Egy idő után már nem az igazságérzet hajtott, hanem a valódi kérdés az lett: mi az, ami tényleg működhet ezekben a helyzetekben?
Ez volt az a pont, amikor elkezdtem másképp tekinteni a konfliktusokra. Rájöttem, hogy nem mindig megoldani kell őket, hanem először megérteni. A megértés nem egyenlő az egyetértéssel. A másikat nem legyőzni szükséges vagy kell, hanem először meghallani. És nem szükséges mindig harcolni. Néha elég, ha hátrébb tudunk eggyel lépni és a másikat meg tudjuk hallani. Azért fontos a "hallani" először és nem a rögtön meghallgatni, mert már az is nagy lépés, ha egy feszültséggel teli helyzetben egy pont után képesek vagyunk csendben maradni. Ez a nézőpontváltás első lépcsőfoka. Hogy meg szeretném hallani a másikat. Fontos kiemelnem, hogy ez nemcsak a másik, hanem önmagunk tiszteletét is jelenti egyben. De ez nem megy mindig egyedül. A saját belső erőforrásaink mozgósítására, hogy adott esetben képesek legyünk a meghallásra és a meghallgatásra is szükségünk lehet valakire, aki segít tisztábban látni.
Ez a felismerés vezetett el a mediációhoz. Egy olyan szemlélethez, amelyben a vita, konfliktus, feszültséggel és döntésekkel teli helyzetek nem csaták és háború tere, hanem lehetőség. Lehetőség a változásra,változtatásra és fejlődésre. Amelyben nem az a cél, hogy ki győz, hanem hogy mi az, ami előre visz. Ami által önmagunk is fejlődhetünk és általa a kapcsolataink és életünk minősége is.
Ezért döntöttem úgy, hogy a jogi pályám mellé újra beülök az iskolapadba, és elvégzem az ELTE általános és családügyi mediáció szakképzését. Ma már hivatalosan is szerepelek az Igazságügyi Minisztérium közvetítői (mediátori) névjegyzékében, de ennél talán még fontosabb, hogy közben rengeteg emberi történetet láttam, hallottam, és sokféle élethelyzetben nemcsak segítettem, de önmagam meg is éltem.
Hiszem, hogy éppen ez az összetett tapasztalat a jogi tudás, a mediátori képzettség és a személyes életút adja meg azt a hitelességet, amelyre ügyfeleim támaszkodhatnak.
Mediátorként nemcsak közvetítek kettő vagy több fél között. A célom az, hogy segítsek megtalálni azt a nézőpontot, ahonnan a konfliktus már nem megoldhatatlannak tűnik. Hiszek abban, hogy minden helyzetben van előrelépés és sokkal több választási lehetőség, mint amit el tudunk képzelni. Néha csak kell egy külső szem, hogy rá is lássunk.
Azt is tapasztalom, hogy sokszor nem az a valódi probléma, amit elsőre gondolunk. Ha sikerül eltávolodni a vélt, saját igazságunktól és helyette párbeszédet kezdeményezni, akkor olyan belső erőforrásokat tudunk mozgósítani, amikről talán nem is tudtunk korábban, hogy bennünk van, létezik.
Ez az én küldetésem. Hogy ebben segítsek. Nem ítélkezem. Nem oldom meg Ön helyett. De elkísérem azon az úton, ahol együtt és másképp nézhet, nézhetnek a problémára, döntési helyzetekre, feszültséggel teli konfliktusokra és együtt találhassanak kiutat is belőle. Segítségemmel kívülről is ráláthatnak a saját életükre és támogatást kapnak abban, hogy megtalálják azt az utat, megoldást, ami a legmegfelelőbb az élethelyzetükre.
drholly – a márkám, a hivatásom.
Mottóm: Megoldás, kompromisszumok nélkül
Mert minden konfliktus hordoz magában lehetőséget a fejlődésre, változtatásra, változásra. A közös munka során pedig segítek abban, hogy ezt a lehetőséget valódi, előre vivő megoldássá formálhassák!
„Álmodtam egy világot és meg is valósítottam, mert nézőpontot váltottam.”
Mindig is erős igazságérzetem volt. Gyermekként, ha valaki igazságtalan volt, ha vita tört ki a környezetemben, én ott voltam nyakig benne. Nem kerestem a konfliktust, de ha jött, akkor beleálltam. Akkoriban úgy gondoltam: csak az számít, hogy ki a győztes. Hogy kinek van igaza. És ha nekem, akkor az a vita meg is oldódott és le van zárva.
Ez sokáig működött. Az általam vélt igazságért, igazamért való kiállás egyfajta belső elégtételt adott. Sőt, talán ez is vezetett oda, hogy jogász lettem. Mert hol máshol, ha nem a bíróságon lehet végleg pontot tenni egy vitás ügy végére, ha máshogyan nem megy? Nagyon leegyszerűsítettem és a helyzetetek egy idő után kizárólag igen vagy nem vonatkozásában, feketén és fehéren láttam.
Aztán jött az élet. Házasság, válás közös gyermekekkel. Házasság, válás közös gyermek nélkül. Majd újra házasság és mozaikcsalád 5 gyermekkel immár hosszú évek óta.
Én is így jártam. Hiába volt igazam, hiába tudtam, mit ír adott esetben a törvény a kapcsolataimban újra és újra visszatértek a vitás helyzetek, konfliktusok. Egy idő után már nem az igazságérzet hajtott, hanem a valódi kérdés az lett: mi az, ami tényleg működhet ezekben a helyzetekben?
Ez volt az a pont, amikor elkezdtem másképp tekinteni a konfliktusokra. Rájöttem, hogy nem mindig megoldani kell őket, hanem először megérteni. A megértés nem egyenlő az egyetértéssel. A másikat nem legyőzni szükséges vagy kell, hanem először meghallani. És nem szükséges mindig harcolni. Néha elég, ha hátrébb tudunk eggyel lépni és a másikat meg tudjuk hallani. Azért fontos a "hallani" először és nem a rögtön meghallgatni, mert már az is nagy lépés, ha egy feszültséggel teli helyzetben egy pont után képesek vagyunk csendben maradni. Ez a nézőpontváltás első lépcsőfoka. Hogy meg szeretném hallani a másikat. Fontos kiemelnem, hogy ez nemcsak a másik, hanem önmagunk tiszteletét is jelenti egyben. De ez nem megy mindig egyedül. A saját belső erőforrásaink mozgósítására, hogy adott esetben képesek legyünk a meghallásra és a meghallgatásra is szükségünk lehet valakire, aki segít tisztábban látni.
Ez a felismerés vezetett el a mediációhoz. Egy olyan szemlélethez, amelyben a vita, konfliktus, feszültséggel és döntésekkel teli helyzetek nem csaták és háború tere, hanem lehetőség. Lehetőség a változásra,változtatásra és fejlődésre. Amelyben nem az a cél, hogy ki győz, hanem hogy mi az, ami előre visz. Ami által önmagunk is fejlődhetünk és általa a kapcsolataink és életünk minősége is.
Ezért döntöttem úgy, hogy a jogi pályám mellé újra beülök az iskolapadba, és elvégzem az ELTE általános és családügyi mediáció szakképzését. Ma már hivatalosan is szerepelek az Igazságügyi Minisztérium közvetítői (mediátori) névjegyzékében, de ennél talán még fontosabb, hogy közben rengeteg emberi történetet láttam, hallottam, és sokféle élethelyzetben nemcsak segítettem, de önmagam meg is éltem.
Hiszem, hogy éppen ez az összetett tapasztalat a jogi tudás, a mediátori képzettség és a személyes életút adja meg azt a hitelességet, amelyre ügyfeleim támaszkodhatnak.
Mediátorként nemcsak közvetítek kettő vagy több fél között. A célom az, hogy segítsek megtalálni azt a nézőpontot, ahonnan a konfliktus már nem megoldhatatlannak tűnik. Hiszek abban, hogy minden helyzetben van előrelépés és sokkal több választási lehetőség, mint amit el tudunk képzelni. Néha csak kell egy külső szem, hogy rá is lássunk.
Azt is tapasztalom, hogy sokszor nem az a valódi probléma, amit elsőre gondolunk. Ha sikerül eltávolodni a vélt, saját igazságunktól és helyette párbeszédet kezdeményezni, akkor olyan belső erőforrásokat tudunk mozgósítani, amikről talán nem is tudtunk korábban, hogy bennünk van, létezik.
Ez az én küldetésem. Hogy ebben segítsek. Nem ítélkezem. Nem oldom meg Ön helyett. De elkísérem azon az úton, ahol együtt és másképp nézhet, nézhetnek a problémára, döntési helyzetekre, feszültséggel teli konfliktusokra és együtt találhassanak kiutat is belőle. Segítségemmel kívülről is ráláthatnak a saját életükre és támogatást kapnak abban, hogy megtalálják azt az utat, megoldást, ami a legmegfelelőbb az élethelyzetükre.
drholly – a márkám, a hivatásom.
Mottóm: Megoldás, kompromisszumok nélkül
Mert minden konfliktus hordoz magában lehetőséget a fejlődésre, változtatásra, változásra. A közös munka során pedig segítek abban, hogy ezt a lehetőséget valódi, előre vivő megoldássá formálhassák!
Beszéljük meg
elakadt? támaszra,
támogatásra van szüksége?
